SIVÁNANDA ÉLETSZEMLÉLETE

Ahogyan minden más, Siva (értsd itt: Sivánanda) életszemlélete is egy analitikus szintézis! Egy olyan ellentmondás, ami még a tanult bölcset is gondolkodóba ejti. De egy olyan talány, ami mindenkinek a szükségletét figyelembe veszi.

„Az élet egy rejtély” állítja. A kezdetét és a végét befedi a tudatlanság felhője. A kettő közötti csekélyke kis idő szintén egy nagy rejtély; máskülönben hogyan különbözhetne egyik ember élete a másikétól oly nagy mértékben?

„A mostani életed a múltbéli karmáid eredménye”, mondja. Az eredendő tudatlanság arra készteti a dzsívát (egyéni lélek), hogy a boldogságot, mely a saját természete, a külső tárgyakban keresse. E boldogság eléréséért véghezvitt jó és rossz cselekedetei visszatérnek hozzá öröm és fájdalom formájában; hogy ezeket leélje, újra meg kell születnie. Az ÉN felismerése megpörköli a magot (a karmát), amiből nem hajt ki újabb születés.

„Az élet egy hatalmas áldás, az Úr ajándéka, melyet jól kell hasznosítani a szádhana gyakorlásával, ami elvezet az ÉN felismeréséhez”, hirdeti Siva. Csak időpazarlás az élet „miért”-jéről és okáról vitázni. Bölcs dolog a Jelent arra használni, hogy itt és most legyőzzük az Időt, és elérjük a halhatatlanságot.

Siva maga próbálja meg az életet egyidőben minden szemszögből láttatni; és abban a Tudatosságban él, mely szentesít mindenféle nézőpontot az életről annak érdekében, hogy az megfeleljen a különböző típusú embereknek a fejlődés minden szakaszában. Filozófiai nézete az életről az, hogy „Maga az élet a bizonyítéka a Halhatatlanságnak. Az ember élni akar. Senki nem akar meghalni. Ez önmagában azt mutatja, hogy az ÉN Örökkévaló.

 

(Részlet Srí Szvámi Vénkatésánanda: Minden, amit tudni kell Sivánandáról c. könyből, mely kapható a jógaközpontban)