Elsődleges fülek

Forrai Katalin

2007-ben, egy hűvös tavaszi délutánon kezdődött. Az orvosi rendelőből tartottam vissza a munkahelyemre. Nyugtatót kaptam a pánikrohamaimra, szorongásomra. Úgy éreztem, hogy nem ilyen világban szeretnék élni. Nem láttam megoldást, csak azt éreztem, hogy ebben a világban nem vagyok otthon. Egyszer csak találkoztam egy régi, nagyon kedves ismerőssel - ma már jógaoktató. Néhány szót váltottunk csupán. Miután elbúcsúztunk, még visszafordult, és a kezembe tette a Sivananda Jógaközpont szórólapját. Fehér volt és rózsaszín, négyzet alakú, rajta lótuszvirággal, és induló tanfolyamokat hirdetett. Csak annyit fűzött hozzá, hogy ha gondolom, menjek el. Jót fog tenni.
 
Munkából hazafelé menet becsöngettem a jógaközpontba. Egy mosolygós oktató fogadott, akitől megtudtam, hogy másnap este alaptanfolyam indul. Beiratkoztam...
 
Ahogy visszaemlékezem erre az időszakra, úgy éltem meg, hogy a tanfolyam, majd a gyakorló órák, visszahoztak az életbe. Megszületett valami, ami azóta sem hagyott, egyetlen pillanatra sem magamra: az élet tisztelete.
Teltek az évek, és bár tapasztaltam néhány dolgot jógaórán, amire nem találtam észérvekkel magyarázatot, azért maradt egy fal, amin a gyakorlást nem engedtem tovább. Ez állt össze, lassan, évek alatt hiányérzetté. 2015-ben beiratkoztam az oktatói tanfolyamra. Azt hittem, nincsenek elvárásaim, talán voltak. Sokkal többet kaptam, mint amire valaha is számítottam. Azóta ha eszembe jut, esetleg kérdezik, minek örülök igazán az életemben, elmosolyodok, és valahogy mindig az az érzés jut először eszembe, amit itt éreztem először. Valamiféle teljesség érzése. És az, hogy végre megértettem: a jóga benne lehet mindenben. Sokkal több annál, mint a testünk és lelkünk egészségének megőrzése. A nap 24 órájában jógázhatok úgy is, ha ebből a testmozgás esetleg csak napi néhány gyakorlat. Csak rajtam múlik.
 
Ez a legjobb ajándék. Kicsit felvértezve lenni az élet viharai ellen. Amikor az események már nem tudják kihúzni a lábunk alól a talajt. Amikor már van egy stabil alap, ami mindentől és mindenkitől független. Amikor elfogadjuk, hogy mindig ott vagyunk, ahol lennünk kell.
Hálával tartozom a jógának, az oktatóimnak, a jógaközösségnek. Csak jót kaptam és kapok. Tanítást, örömöt, egészséget. Elfogadást, megértést. Békét, szeretetet.