Légy hálás!
„A boldogság a mai napé, nem a holnapé.
Két fiú játszott egyszer az utcán. Egy férfi megállt mellettük, és nézte a játszó gyerekeket. Pár perc múlva odahívta magához a fiúkat, majd egy-egy dobozt ajándékozott nekik, de nem mondta meg, mi van bennük. Az egyik fiú izgatottan elfutott a dobozával, és csak azon gondolkozott, hogyan védhetné azt meg másoktól. Végül a dobozát átölelve aludt el, de az álma nem volt nyugodt. A másik fiú megköszönte a férfinak az ajándékot, kinyitotta, és boldogan ment haza az ajándékával. Otthon a testvéreivel megosztotta az ajándékba kapott csokoládét, és estig együtt játszottak az ismeretlentől kapott játékkal. Ez a fiú olyan boldogan és nyugodtan aludt, mint egy csecsemő. Másnap hálával telve hívta át barátját, hogy újra együtt játszanak, de a másik fiú fáradtnak érezte magát a nyugtalan éjszakától, és továbbra is féltette ajándékát a barátjától. A hála a legfontosabb dolog az életben. Légy hálás és köszönetteli mindazért, amit kaptál! Olyan sok mindenért lehetnénk hálásak, de mégsem értékeljük azt, amink van. Mindig csak arra gondolunk, ami hiányzik az életünkből. Ha fel tudjuk idézni, mi mindenért lehetünk hálásak, és köszönetet tudunk adni mindezekért, elégedettebbek leszünk, és értékelni fogjuk az életünket. A hála megtapasztalása az egyik kulcsa annak, miként válhatunk kedvesebbé. Minél hálásabbak vagyunk mindazért, amit elértünk, annál kedvesebbek leszünk. A kedvesség ereje abban rejlik, hogy ha kedves vagy, nem érzed a nehézségeket, szabaddá válsz tőlük. Ha ezt a szabadságot nem tapasztalod meg, agresszívvá, félelmekkel telivé válsz, ami gyakran önzéshez és irigységhez vezet. Így a hála az egyik legerősebb mantra, amit Maharishi mindenkinek ajánl. Segítségével fenntarthatod a kedvességet, az együttérzést, megszabadulhatsz az egótól, az önzőségtől és a mohóságtól. Így már tudod, mennyire erőteljes. Sok szerencsét!”
Mahárisi Bhramánanda Jógi
ELMÚLIK
A VAK LEÁNY
„Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának:
– Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
– Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort: „Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az enyémek voltak.”
Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az, aki mindig mellettük volt a nehéz időkben.