Hanumán napja

Hanumán napja – Srí Hanumándzsí ünnepe

Idén április 10-re esik Hanumán napja, amikor megemlékezhetünk a Rámájana eposz egyik főhőséről, aki az őszinte odaadás megtestesítője. Mantrája segít emlékeztetni arra, hogy a Legfelsőbb Úr a szívünben lakik, s ha képesek vagyunk megnyílni számára, akkor tud kiáradni végtelen szeretete.

AUM Srí Hanumaté Namah – Dicsőség az áldott Hanumánnak!

Andzsaná gyönyörű nő volt, aki mélységesen vágyott az anyaságra, ezért mindennap gyermekáldásért imádkozott. Váju, a szél félistene nagyon csodálta őt, így amikor meghallotta az imáját, elhatározta, hogy segít neki. Megáldott néhány rizsszemet, amiket madár barátaival – akik éppen arra szálltak – elküldött számára. Andzsaná napi imádságába merült, a kezeit magasra emelte andzsali mudrába, készen arra, hogy Isten áldását fogadja. Ekkor azonban mindössze néhány rizsszemet kapott. Andzsaná okosabb volt annál, mintsem megkérdőjelezze imája eredményét, ezért kinyitotta a száját és bekapta a szemeket. Az áldott gabona befogadásával végül várandós lett.

Megszületendő gyermeke, Andzsanéja („Andzsaná fia”) hirtelen természettel lett megáldva. Váju gyermekeként félig halandó, félig halhatatlan volt, akit félisteni minősége sokszor bajba sodort. Egy reggel, amikor felébredt, azt hitte, hogy egy hatalmas mangót lát áthaladni az égbolton. Mivel ez volt a kedvenc étke, azonnal felszállt az égbe és a gyümölcs után eredt, de figyelmét elkerülte, hogy a mangó helyett igazából a Napot látta. Amikor a Nap félistene, Szúrja észrevette, hogy ez a kis bajkeverő azért rohan utána, hogy beleharapjon, villámcsapást küldött rá. A villám a fiú állkapcsát érte, azonnal megölte és Andzsanéja visszazuhant a földre.

Amikor Váju megtudta, hogy mit tett Szúrja, dühében hatalmas lélegzetet vett, olyan mélyet, hogy a Föld összes levegőjét beszívta, így az élőlények fulladozni kezdtek. A félistenek válságstábot hívtak össze, hogy kiengeszteljék mind Vájut, mind Szúrját, és helyreállítsák a rendet. Váju először megtagadta, hogy kilélegezzen, amíg vissza nem kapja a fiát, Andzsanéját. Ugyanakkor Szúrja sem akarta, hogy a veszélyes gyermek ellenőrzés nélkül szaladgáljon a világban.

Végül megegyezés született. Andzsanéját átkeresztelték Hanumánná, ami a villámcsapás által okozott törött állra utal (a “hanuh” szó jelentése szanszkritul: áll). Feltámasztották, de rövidtávú memóriával sújtották, hogy sose emlékezzen annyi ideig félisteni mivoltára, hogy komoly bajt okozhasson. Ha azt gondolja magáról, hogy egyszerű halandó, akkor mit tehet?
Végül elszakították az anyjától, hogy új életet kezdjen. Szugríva, a megbízható majomkirály gondjaira bízták, és a kisfiú majomformát öltött, hogy jobban beilleszkedjen új családjába.

Hanumán a büszke majomtörzs nélkülözhetetlen harcosává vált. Egy nap, ahogy az erdőben sétált, találkozott Ráma királlyal. A kapcsolódás azonnal létrejött közöttük. Hanumán ott helyben megesküdött Rámának, hogy soha nem hagyja el. Ráma a bizalmába fogadta, és olyan elválaszthatatlanok lettek, mint a borsó meg a héja.

Ráma felesége Szítá, szépségéről és isteni tulajdonságairól volt híres. Nem telt el hosszú idő, hogy a gonosz démon, Rávana mérhetetlenül féltékeny lett a párra. Féltékenysége elhomályosította a józan ítélőképességét és megtámadta Ráma királyságát, Szítá hercegnőt pedig elragadta és a szigetére, Lankára vitte. Ráma kötelessége az volt, hogy megvédje országát, így nem tudott azonnal bájos Szítája után indulni. Így maga helyett jó barátját, Hanumánt küldte el a megmentésére.

Hanumán úgy indult útnak, hogy fogalma nem volt róla, hogyan teljesíti majd a feladatát, de tudta, hogy nem tehet másként.  Legjobb barátja iránti tiszta szeretete segített eloszlatni minden kétségét a saját képességei felől. Amikor elérte a tengerpartot és átpillantott az óriási, határtalan óceán felett, ami elválasztotta Lankától, letérdelt imádkozni. Az a testhelyzet, ahogyan letérdelt – egyik láb a talpon, a térd behajlítva a mellkasnál, a másik hajlítva magad mellett, a talp hátra néz – inspirálta az eredeti vírászanát (hőspózt). Lehunyta szemeit és azért imádkozott, hogy olyan kegyben részesüljön, ami képessé teszi a lehetetlenre. Az imádság alatt sem rendült meg a bizalma. Amikor úgy érezte, hogy elég erőt gyűjtött, a talpát lenyomta a földbe, ami akkora lökéshullámot indított el, hogy lelapította a fákat és a hegyeket, amiket maga mögött hagyott. Ezután felemelkedett az égbe és Lanka felé szárnyalt a nyílt tenger fölött.

Fontos tudatosítani, hogy amikor Hanumán letérdelt imádkozni, hogy megvalósítsa a lehetetlent, akkor már képes volt elérni a célját. A szél félistenének fiaként Hanumán bármit megtehetett. Hatalmasra növekedhetett vagy éppen apróra zsugorodhatott, megmozgathatott hegyeket, vagy teljesen meg is változtathatta az alakját. De folyton elfeledte félisteni mivoltát, így a hitéhez fordult – amit szanszkritul shaddhának hívnak –, hogy magabiztossá váljon feladata teljesítéséhez. Sokan elgyengülünk a lehetetlennek látszó feladatok előtt, sőt már akkor is, ha csak egy kicsit is nehéznek tűnik valami, mert olyanok vagyunk, mint Hanumán. Könnyen elfelejtjük, hogy nekünk is van isteni részünk, és képesek vagyunk a lehetetlent megvalósítani. Elfelejtjük a sraddha tényezőjét is, ami ott gyökerezik minden ember szívében.
A történelem során mindig létezett az imának valamilyen formája, ami biztosította a teret és az időt ahhoz, hogy az emberek szívében a hit növekedhessék. A hit és a remény tesz képessé arra, hogy biztonsággal előre haladjunk és átszökelljünk egy óceán fölött, megváltoztassuk a világot, vagy csak újra merjünk szerelembe esni.

Ahogy Hanumán a végzete felé haladva átrepült az óceán fölött, egyik lábát előre, a másikat hátra nyújtotta a híres spárga pózban, amit napjainkban hanumánászanaként ismernek a jógások. A számtalan akadály ellenére, amivel az útja során szembekerült – beleértve azt is, amikor egy vízből kimelkedő démon felfalta – Hanumán megérkezett Lankára. Addig kutatott, amíg Szítára nem lelt Rávana palotakertjében. Ott átváltozott macskává, hogy odalopakodhasson hozzá és tudathassa vele, Ráma a megmentésére fog sietni. Szíta odaadta a hajtűjét, hogy Ráma bizonyos legyen afelől, hogy rátaláltak, Hanumán pedig Ráma gyűrűjét adta neki, hogy a jövőbeli megmentéséről biztosítsa. Végül sikerült kiszabadítani Szítát. Ráma Rávana ajtajához hozta a háborút és Hanumán segítségével legyőzték a démonkirályt, hitvesét pedig kiszabadították.

Amikor az egyensúly és a béke helyreállt, Ráma hatalmas ünnepséget tartott a palotájában, aminek a díszvendége Hanumán volt. Kitüntetésben részesítették a hőst, Ráma pedig megajándékozta a drágakövekkel kirakott arany karkötőjével. Az isteni ajándékot látva a tömeg lélegzete  elállt a megtiszteltetéstől és a büszkeségtől, de Hanumán furcsa módon csak bámulta a karperecet. Megkopogtatta, és beleharapott. Mikor néhány drágakő kihullott belőle, még közelebbről vizsgálta meg az aranyat, de elégedetlennek tűnt, amikor nem találta meg, amit keresett. Ráma, Szítá és akik látták, ledöbbentek Hanumán látszólagos hálátlanságától. Ráma végül megkérdezte őt, mi az oka, hogy nem örül az ajándékának.

Hanumán ránézett és azt mondta: „Ráma, minden pillanatban a nevedet ismétlem. Azért ismétlem folyamatosan, hogy mindig emlékezzem arra, mennyire szeretlek. Olyan nagyon ismétlem, hogy a szívizmaimon is ott a neved. Ez a karperec értéktelen a számomra, ha nem hordozza a nevedet. Itt van, nézd meg!” Hanumán letérdelt Szítá és Ráma előtt, a mellébe vájta az ujjait és kinyitotta a mellkasát, hogy megmutassa a tartalmát. Odabent volt Ráma és Szítá tökéletes mása és minden szívizmán ott volt Ráma neve. Minden dobbanással hallatszott a halk „Ráma, Ráma” kántálás.

Hanumán kalandja – ahogy a Rámajána részletesen beszámol róla – a hit, a félelemnélküliség és a teljes odaadás példája. Hanumán a jógi minden tulajdonságát bemutatja, története sok tekintetben a sajátunkat tükrözi. Hányszor feledtük el saját isteni mivoltunkat, hogy újra és újra ugyanabba az önkorlátozó gondolkodásmódba essünk? Ki nem élt át válságot a hitében és érezte úgy, hogy van olyan teher, ami túl nehéz ahhoz, hogy cipelje. Kinek nem tűnt már valamilyen feladat teljesítése lehetetlennek? Hanumán megtanít minket arra, hogy csak egy dolog van, ami a kétségeinket és félelmeinket felülírja. Ez pedig a szeretet.
A bhakti–jóga tradíciójának középpontjában ennek a minőségnek a gyakorlása áll – olyan mélyen, hogy megszabaduljunk minden félelmünktől és kétségünktől, amikor nem marad más, csak az igazi énünkre való visszaemlékezés. A bhakti-jóga eszköze a mantra vagy egy rövid szó ismétlése, ami az odaadás tárgyára rögzíti a figyelmünket. Hanumán számára mindezt Ráma testesítette meg, így az ő nevét ismételte folyamatosan. Bár rövid memóriája miatt gyakran elfeledte feladatát, illetve kapcsolatait, de a legjobb barátjára mindig emlékezett. Minden mondatot Ráma nevével kezdett és fejezett be. Szabadidejében mindig az ő nevét ismételte. Végül lényének minden apró része Ráma nevével együtt rezgett, lelke pedig a tökéletes figyelem által az odaadása tárgyával egyesült. Ő maga vált a szeretetté, ezért költözött be Ráma és Szítá a szívébe.

Sok jógagyakorló fedezi fel, hogy a mantra ereje mély és örömteli érzéseket hoz a felszínre. Akár mantraéneklést hallgatunk, vagy kírtanon (kérdezz-felelek típusú éneklés) veszünk részt, könnyű a résztvevőknek megérezni az ismétlés erejét. Ezek a gyakorlatok a mélyebb hatású dzsapázással rokonok, amit sok jóga tradíció használ a meditáció eszközeként. A mantrát kimondhatod hangosan, énekelheted dal formájában, de halkan, magadban is ismételheted. Arra való, hogy attól a félelemtől és illúziótól szabadítson meg, ami megakadályoz abban, hogy a teljes potenciálodat elérhesd. A „mantra” a manasz (elme) és a trájaté (felszabadítás) szavakból ered, amelynek jelentése „ami felszabadítja az elmét”. A jóga útján való előrehaladás kulcsa az ismétlés rendszeressége. Ha a gyakorlás folyamatos, akkor a félelmek szükségszerűen tovatűnnek és megtapasztalhatjuk a teljes odaadás érzését, ahogy ezt Hanumán is tette.

Hanumán az Úr Rámacsandra örök szolgája. Cselekedeteiről és Rámacsandrával való kapcsolatáról a Rámájánában találhatunk szép leírásokat. Hanumán Isten tökéletes szolgáját képviseli. India-szerte sok olyan templom van, melyekben egymagában vagy Szítával és Rámával együtt imádják. Nincs olyan Ráma-templom, ahol ne lenne Hanumánnak is múrtija. Általában két karral és majomtesttel látható, de létezik öt- vagy tízfejű formája is.

A cikk forrásai: jogapont.hu

Hasonló tanításokat ide kattintva olvashatsz.

***

VÁRUNK SZERETETTEL AZ ÉV MINDEN NAPJÁN A NEKED VALÓ JÓGÁVAL

• Jógatanfolyamok kezdőknek és haladóknak.
• Oktató képzések.
• Jógafilozófia az alapoktól a felsőfokig.
• Jógaterápia és ájurvéda.
• Jógaéletmód, elvonulások és jógatáborok.

„A Jóga gyakorlásával megnő az energiád, az életerőd, az élethosszod és az egészséged szintje.” – Szvámí Sivánanda

„Bárki jógázhat, nem számít, mennyi idős, milyen vallású, milyenek az anyagi és egyéb körülményei. Fiatal vagy öreg, beteg vagy egészséges – mindenkinek hasznára válhat ez az évezredes tudomány.”  – Szvámí Visnu-dévánanda

Látogass el a FACEBOOK oldalunkra is, ahol folyamatos friss híreket és tanításokat olvashatsz a jógával kapcsolatban.