Alkalmazkodj

Az alkalmazkodóképesség olyan nemes erény, mellyel az ember másokhoz idomul, azok természetétől függetlenül. Az életben elérendő sikerekhez ez az egyik legkívánatosabb tulajdonság, melyet fokozatosan kell kifejleszteni. Az emberek túlnyomó többsége nem tudja, hogyan igazodjon másokhoz. Az alkalmazkodás egy ügyes fogás mások jóindulatának elnyeréséhez, egy apró főhajtással.

A feleség, aki nincs belátással férje iránt, gyakran fejezi ki elégedetlenségét, pöröl vele, később talán el is válnak egymástól.

Az alkalmazott nem tudja, hogyan engedelmeskedjen a főnökének. Vitázik vele, kockáztatva ezzel azonnali elbocsájtását.

A tanítvány nem képes gurujára hangolódni. Illetlenül viselkedik, majd elhagyja azt.

Az üzletember nem érti meg az ügyfele problémáját, elveszítheti az üzletet, súlyosabb esetben magát az ügyfelet is.

A világunk kompromisszumokon nyugszik. Aki felismeri ezt, és e szerint él, az jól boldogul, és elégedett az élete folyamatosan változó körülményei között is. Az embernek rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy be tudjon illeszkedi. Nem kell túlságosan sok bölcsesség, vagy éleseszűség ahhoz, hogy ezt a képességünket fejleszteni tudjuk. Ha a beosztott jól ismeri a felettese munkamódszerét, temperamentumát, és kedvesen igazodik hozzá, a főnöke szinte észrevétlenül a beosztott szolgájává válik. Hogy mindezt elérje, mindössze szelíd, barátságos szavakat kell használnia, és finomítania beszéde hangnemén. Fogalmazz diplomatikusan, és beszélj kedvesen! Pontosan végezd el, amit feljebbvalód kér tőled, ne feleselj vele! Tartsd észben: könnyebb engedelmeskedni, mint áldozatként szenvedni! A felettes egy kevéske tiszteletet vár el tőled. Ez neked nem kerül semmibe. Ha megadod ezt neki, akkor majd ő válik a te rabszolgáddá.  Szívébe zár, – és mint a kedvenc háziállatától -, tőled sem tud semmit megtagadni. Még a hibáidért is ő kér majd elnézést.

Az alkalmazkodóképesség fejlesztéséhez némi alázatra, és engedelmességre van szükség. Az önző, büszke ember számára ez szinte lehetetlen, ő mindig bajban, mert a próbálkozásai sikertelenek. Az önzés és a büszkeség a két alapvető tulajdonság, mely az alkalmazkodás útjában áll.

Ha egy diák nem tud harmonikusan együtt élni a vele egy szobában lakó iskolatársával, ez súrlódásokhoz vezet, mely gyorsan megbontja a barátságot. A beilleszkedési törekvés eredménye hosszantartó, felhőtlen kapcsolat lehet. Aki ezt nem téveszti szem elől, az bárkivel, a Föld bármely táján megtalálja a hangot. Az emberek ösztönösen kedvelik azt, aki alkalmazkodni képes. Ez a képesség mérhetetlen erőt, és örömöt ad, és nem utolsósorban eredményesen fejleszti az akaraterőt.

Az alkalmazkodó embernek néha lemondást kell tanúsítania. Az alkalmazkodás erősíti az áldozathozatal szellemét, mely megöli az önzést. Az alkalmazkodó megosztja másokkal, amije van. Az alkalmazkodónak néha nyers szavakat, és bántást is el kell viselnie. Aki ezt megteszi, erősíti az azonosság, és az egyetlenség érzését, megsemmisít olyan érzelmeket, mint a gyűlölet, és a lenézés, valamint a felsőbbrendűség eszméjét. Az úton haladó képes együtt élni bárkivel, szinte átöleli az egész világot.

Az alkalmazkodó ember felhagy a barátságtalan beszéddel, durva bánásmóddal, és fejleszti türelmét, állhatatosságát. Ezek a tulajdonságok észrevétlenül alakulnak ki, egyedül annak köszönhetően, hogy próbálunk másokhoz idomulni. Az alkalmazkodó ember elméje kiegyensúlyozottá válik, hideget-meleget egyformán elvisel, végső fokon megvalósítja az egység-tudatot. Ki mindezt birtokolja, különleges ember, siker és boldogság övezi.

• Srí Szvámí Sivánanda

***