Kovács Miklós a Sivánanda Jógaközpont önkéntes jógaoktatója.
„Az 1990-es években egy intenzív légzőgyakorlatozás következtében, mikor a sok kilégzéstől a testemből kifogyott a CO2, leállt a légzésem. Nem tudom mennyi időre, mert ebben az élményben eltűnt a világ, nem volt benne semmi változás, amihez az időt igazítani lehetne… Csak a mindent felülíró boldogság maradt. Ez az „élmény”mindennél jobb volt, mint ami egész addigi életemben történt velem. (Jobb volt mint a szex, a drog vagy a rock’n’roll… Pedig eléggé rock’n’roll csávónak tartottam magam!)
…
Aztán a légzés újra beindult, az egyedül létező és mindent betöltő eufória hirtelen elillant, újra létezett a világ is és én is. Ez már kevésbé tetszett.
Ezek után falni kezdtem a halálközeli élmények leírásait. Mélységes szimpátiával figyeltem a visszatérni nem akarók fájdalmát.
Később, mikor kiderült számomra, hogy a Sivananda jógában, a kapalabháti pranayamában 45-65-85 másodperces légzésszüneteket tartunk, elveszett mennyországom szilánkjaira bukkantam. A váltott orrlyukú légzéssel az élmény továbbfejlődött – megéreztem a pránát a levegőben.
Örülök, hogy az oktatói képzésen nagyon konkrét útmutatásokat kaptam a napi ászanás gyakorlás tekintetében.
A kedvencem azért a pranayama maradt…
… Aminek az örömeit szívesen megosztanám másokkal. (Na persze ki vagyok én, és mi az, hogy egy másik?!…)” – Kovács Miklós
Ez a webhely cookie-kat használ, hogy javítsa az élményt a webhelyen való böngészés során. Ezek közül a cookie-k közül a szükségesnek minősített sütiket az Ön böngészője tárolja, mivel ezek elengedhetetlenek a weboldal alapvető funkcióinak működéséhez.