UTAK A BOLDOGSÁGHOZ: ELŐSZÓ

UTAK A BOLDOGSÁGHOZ: ELŐSZÓ

Az indiai kiadó előszava

A szkepticizmus és anyagiasság korában élünk. Az embereket elvakítja a gazdagság megtévesztő káprázata, a szívüket megkeményíti, fennhéjázóvá teszi őket, s elfeledteti velük Istent. A pénzhajhász társadalom hamissá és becstelenné teszi az embert. A civilizáció kormányozhatatlanná vált hajója irányíthatatlanul sodródik a céltalan élet, a vagyon értelmetlen felhalmozása, a gyűlölet s végül az egyre valószínűbbé váló önpusztítás sziklája felé.

Világunk tele van félelemmel, gyanakvással, bűnözéssel, összetűzéssel, viszállyal és harccal. A testi élvezetek kiszorították az önfegyelmezést, a vágyak kielégítése erősebb az önfeláldozásnál. A vallás igazi eszménye feledésbe merült, szellemisége elveszett, tartalom nélküli külsőséggé silányodott.

A tudósok meghódították a levegőt, és feltárták az atom titkát, műholdak keringenek a föld körül, de mindhiába! Az ember nem ismeri fel az Átman, vagyis az Önvaló misztériumát. Meghódította már a természetet és a világűrt, de képtelen legyőzni ősi ellenségét, az elmét. Erkölcsi és spirituális tartalom nélkül a puszta intelligencia haszontalan. Inkább csak veszélyes, és könnyen katasztrófához vezet.

Manapság, e háború és forradalmak sújtotta világban, rendkívül fontossá vált az ősi indiai kultúra erkölcsi és szellemi hagyományainak, valamint örök érvényű eszményeinek újjáélesztése. Ha azt akarjuk, hogy az emberi elme túllépjen az anyagias szemléleten, ha szeretnénk, hogy az emberiséget újra az összetartozás jellemezze, akkor ennek egyetlen módja a jóga és a védánta gyakorlása. A jóga és a védánta alapjában véve egy és ugyanaz. A védánta az a magasztos filozófia, amely utat mutat a jógikus életmódhoz.

Az öntudatlan fejlődés a természetes evolúció, a tudatos fejlődés pedig a jóga, illetve a vallás gyakorlása. A vallás nem pusztán annyit jelent, hogy egy adott egyházhoz tartozunk, vagy egyetlen hitet vallunk magunkénak. Sokkal inkább egy mélyebb meglátást és megértést jelent, s ennek kifejezésre juttatását az életben.

Ezt a fajta meglátást és megértést tárja az olvasó elé Szvámí Sivánanda, a nagy jógamester e könyv oldalain. Az Utak a boldogsághoz halhatatlan mű, az utókor becses öröksége, a spiritualitás irodalmának klasszikusa. Biblia a keresztényeknek, Bhagavad-Gítá a hinduknak, Korán a muszlimoknak és Zend-Aveszta a pársziknak. A különböző korok szent iratainak tanításai mind megtalálhatóak benne. De még ennél is többet ad: vigaszt és enyhülést, megvilágosodást és magyarázatot, s mindezt oly módon, hogy közvetlenül szól a modern elméhez. Nincs egyetlen félreérthető sora sem, és egyetlen magyarázattal sem marad adós. Az egész könyvet optimizmus hatja át. Sorai bővelkednek az olyan építő jellegű tanácsokban, melyek segítségével a teljesebb, boldogabb élet még itt a földön, most rögtön megvalósítható.

Mindegyik fejezet önálló, és a könyv többi részétől függetlenül is olvasható. A szerző nagyszerű előszóval látta el művét, a maga utánozhatatlanul mélyenszántó, mégis kristálytiszta stílusában.

Sivánandanagar, 1974. március 1.  The Divine Life Society

Néhány szó a könyvről

A bölcs tanításoknak ez a kiváló és értékes antológiája egy odaadó tanítvány felajánlása, melyet spirituális tanítómestere, Guruja lábai elé helyez. E könyv a guru-szévának, a Mester áhítatos szolgálatának dicső megnyilvánulása. Jelen munkával a szerkesztő, Srí Anantanárájanan, Mesterünk, Szvámí Sivánanda Mahárádzs leghőbb kívánságát teljesítette, amikor a kötet összeállításával kézzelfogható formába öntötte egy olyan szent tiszta szankalpáját (gondolatvilágát), aki úgy kívánta szolgálni az emberiséget, hogy világosságot hozott neki a sötétségben, mellyel megmutatta a jóság ösvényét. Mivel a Mester hirtelen és váratlan eltávozása miatt Srí Anantanárájanan nem tudta még Gurudév életében teljesíteni kívánságát, ezért éjt nappallá téve fáradozott, hogy ezt a munkát posztumusz felajánlásként Mestere szent emlékének oltárára helyezze. Ez a mű az őszinte szeretet és fáradhatatlan munka megtestesült gyümölcse.

A kiváló szerkesztő több mint egy évtizeden át volt kapcsolatban Szvámí Sivánandával. Srí Anantanárájanan a Központi Kormány Tervezőbizottságának Delhiben dolgozó tisztviselőjeként látogatott első ízben Risíkésbe, hogy találkozzék az Ánanda Kutír bölcsével. Fellelkesítette őt Gurudévnek a dnyána jadnyáról (a tudás által bemutatott áldozatról) alkotott eszménye, és mély hatással volt rá a Mester különleges, spiritualitással átitatott személyisége. Elbűvölte a szentből áradó természetes, önös érdek nélküli szeretet. Delhibe visszatérve munkához látott, és hamarosan előállt Gurudév tanításainak csodálatos kis gyűjteményével, mely a Pearls on the Shore of Wisdom (Gyöngyszemek a bölcsesség partján) címet kapta. Talán e könyvecske lehetett az előzménye, előfutára az Utak a boldogsághoz című gyűjteménynek. Anantanárájanan bárki másnál alkalmasabbnak bizonyult a szerkesztői feladatra, hiszen magas fokú akadémiai képzettséggel, kimagasló intelligenciával és irodalmi vénával rendelkezett. Talán ennek köszönhető, hogy megszületett ez a kötet, mely számos olvasónk szerint egyértelműen a Divine Life Society eddigi legjobb kiadványa. Anantanárájanan, aki 1927-ben született Kodaikánalban, már fiatalemberként is különleges érzékenységgel fordult az élet magasztos értékei felé. Érthető tehát, hogy nem sok örömét lelte az egyetemi tanulmányokban, annak ellenére, hogy államvizsgáit kitűnő eredménnyel tette le 1946-ban, mindössze tizenkilenc éves korában. Szeretett volna még magasabb szintű tudásra szert tenni, ezért gazdaságtudományokból doktori fokozatot szerzett, ám tanulmányainak ezen időszakát mégis „elfecsérelt időnek” tartotta, mivel úgy gondolta, hogy belső spirituális fejlődése és felsőbbrendű lényének felemelése szempontjából ezek az évek értéktelenek voltak.

Ez az elégedetlenség fordította figyelmét a spirituális irodalom felé, s mohón szívta magába Szvámí Vivékánanda, Mahátmá Gandhi, Szvámí Ráma Tírtha és a modern kor más szellemi nagyságainak bölcs és emelkedett tanításait. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy előbb-utóbb rátaláljon Szvámí Sivánanda tanításaira is, melyek akkortájt az élet vizeként – a szomjazó lelkek megsegítésére – szinte elárasztották Indiát. Ekkor úgy érezte, hogy Gurudév írásai vezetik az úton. Ezek az írások világos és félreérthetetlen szavakkal, ugyanakkor gyakorlatias és ösztönző módon végre feltárták számára a helyes ösvényt. Ez vezette őt Szvámidzsíhez, amikor hivatalos kinevezést kapott Delhiben, s így közel került Risíkéshez. Gurudév ajándékkönyvekkel halmozta el Anantanárájanant, s megnyerte szívét isteni küldetése számára, mely a spirituális tudás terjesztése volt. Nem sokkal ezután a Mester felemelő tanításainak ereje s hatása eldöntötte a fiatal és lelkes tanítvány további sorsát. Merész lépésre szánta el magát: habozás nélkül feladta a meggazdagodás és előléptetés további lehetőségét, s lemondva a központi kormányban elfoglalt hivataláról hátat fordított a világi életnek, majd csatlakozott Szvámí Sivánandához. Attól kezdve a legnagyobb odaadással végzi a nagy Guru szent küldetésének beteljesítését mind a mai napig.

Jelen kötettel, melynek címe: Utak a boldogsághoz, Srí Anantanárájanan a spirituális bölcsesség ritka és kivételes gyűjteményét ajándékozta a modern Indiának, s olyan átfogó és válogatott kivonatát hozta el a tanult rétegek számára Sivánanda tanításainak, mely a ma emberéhez szól. Népünk kultúrájának és eszményeinek lényegét tartalmazza ez az általa szerkesztett gyönyörű könyv. Mindnyájan a legnagyobb hálával tartozunk Anantanárájanannak, melyet úgy tudunk a leginkább leróni, ha az Utak a boldogsághoz életünk iránytűje és útitársa lesz. Isten áldása és Gurudév kegyelme kísérje őt mindenkor!

Sivánandanagar Vidzsaja dasamí,1965. október 5. Szvámi Csidánanda a Divine Life Society elnöke

***