AZ EMBER

"Ha egy vízcsepp ráhull az izzó vasra, sistergő hangot ad, és azonnal elpárolog. Az ember is hallatja kicsit a hangját az alatt a rövid idő alatt, amit életnek nevez, majd egy pillanat alatt eltűnik. Mi az ember? Mivé válhat? Mi az elme? Mi a legjobb állapot?

TEST, ELME ÉS LÉLEK

Nyugaton úgy tartják, hogy az ember pusztán fizikai lény, akihez tartozik egy elme és egy lélek. A hindu számára az ember alapvetően lélek, amely az elmén keresztül nyilvánul meg, mely a fizikai test segítségével fejti ki működését itt az anyagi síkon.

Az ember testtel rendelkező lélek, alapjában véve spirituális lény. Azért létezik, mert lényegében ő szellem vagy lélek. Az ember legbelsőbb lényege az Átman, vagyis az Isteni Szellem. Az ember valódi természete Isten. A fizikai test és az értelem a belül lakozó lélektől függ , melyről az ember csak keveset vagy éppen semmit sem tud.

Minden ember természettől fogva egyenlő. Ugyanaz az Átman lakozik minden teremtményben. A tudatosság természetének szempontjából minden ember egyforma, de elméjüket és életvitelüket tekintve óriási különbségek vannak. Az ember a test, az elme és a lélek hármasa. A tudatosságot elrejti az elme és az anyag sűrű fátyla , ezért nem képes az ember felismerni alapvető isteni természetét. Amíg ki nem szabadul az elme és az anyag rabságából, nem ismerheti meg az Önvalót vagy Átmant.

A LÉLEK HALHATATLANSÁGA

Az ember nem a test, nem egyenlő érzékeivel, sőt még elméjével sem. A test és az elme ki van téve a változásnak, az elmúlásnak és a halálnak, az ember igazi valója, a halhatatlan Önvaló azonban mindig változatlan, soha nem múló, örökkévaló, meg nem született, tökéletes és eredendő. Ez a test a léleknek az eszköze  vagy szolgája, de nem a börtöne. A test és az elme minden funkcióját az Átman tartja működésben.

A halállal nem ér véget minden, a halál nem jelent teljes megsemmisülést, a halál nem vet véget a születések láncolatának. Az igazi mozgatóerő, a testben lakozó lélek nem hal meg és nem is halhat meg a testtel. Az ember lelke halhatatlan. Ahogy az ember leveti a kabátját, úgy veti le a fizikai testét is a halál idején. A test a lélek levedlett bőre. A lélek a test - szekér kocsihajtója. Amikor a test elpusztul,a lélek tovább él. Megmaradnak a gondolataid, az emlékeid, az akaraterőd és a finom tested is.

AZ EMBER BUKÁSA

Az ember a vágyak, sóvárgások, érzelmek és gondolatok halmaza, a vágy, az akarat és a cselekvés keveréke. Létezése akkor szűnik meg, amikor vágyaink tüze kihunyt. Az ember gondolkodik, majd cselekszik. A gondolkodás az igazi cselekvés. Az ember azért cselekszik, hogy megszerezze vágyai tárgyát. A vágy a tökéletlenségből és végességből ered. Az ember véges és tökéletlen. Teli van korlátokkal. Boldogsága és maradása mindig a tárgyaktól függ, és nem tud elszakadni a külvilág tárgyaitól. A vágyak befolyása alatt áll, ezek ösztökélik. Lassacskán vágyai és a tárgyak rabszolgájává válik.

Az ember elfordítja arcát Istentől. Megfeledkezik alapvető, isteni természetéről. Azt gondolja, hogy ő egy különálló egyén. Saját tudatlansága és önzése következtében elkülöníti magát az Abszolúttól, ezért aztán nyomorultul érzi magát.

AZ EMBER SOKRÉTŰ LÉNY

Az ember sokrétű lény számos réteggel és szervvel, s ezért egyértelműen jellemzik bizonyos élettani funkciók. Ugyanígy jellemzőek rá bizonyos pszichológiai funkciók is, mint pl. a gondolkodás, az észlelés, az emlékezet és a képzelet. Lát, gondolkodik, ízlel, szagol és érez. Filozófiai értelemben ő Isten képmása, sőt maga Isten. Isteni dicsőségét akkor vesztette el, amikor megízlelte a tiltott fa gyümölcsét.

Az ember sokrétű lény , és különböző burkok veszik körül, melyek elfedik valódi személyiségét. Azonosíthatja magát a durva, fizikai testtel és ennek szükségleteivel, vagy azonosíthatja magát az öntudatos értelemmel, de érezheti azt is, hogy egy valódi Önmagával, mely örök tanúja mindkettőnek.

Az ember három összetevő keveréke, nevezetesen az emberi alkotórészé, az állati ösztöné és az isteni fénysugáré. Az ember véges értelemmel, múlandó testtel, némi tudással és egy kis hatalommal fel van ruházva. Ez teszi határozottan emberivé. A testi vágy, a harag és a gyűlölet állati természetének részei. A kozmikus intelligencia ott tükröződik értelme legmélyén, tehát Isten képmása. Amikor az állati ösztnök elhalnak, amikor eloszlik a tudatlanság , amikor az ember képessé válik arra, hogy elviselje a sértést és a bántást, akkor eggyé válik Istennel.

Az ember az élet legmagasabb szintű megnyilvánulása itt a Földön. Ő az Úr képmása, az Úr fénysugara. Isten saját képére teremtette az embert. Az ember lényegében egy az Úrral. Gondolkodik, érez és tud.  Képes a megkülönböztetésre, az elmélkedésre és a meditációra. Képes arra, hogy szert tegyen az Önvaló legmagasabb szintű ismeretére. Ezért felette áll más teremtményeknek, bár az evés, alvás, félelem és szaporodás közös bennük.

EVOLÚCIÓ

Az ásványból élettel teli növény lesz. A növényből állat lesz, amely az életnek egy magasabb szintű megnyilvánulása. Az állatból pedig ember lesz, élő és gondolkodó lény. A kő alszik, a növény lélegzik, az állat mozgásra képes, az ember tudatos, a bölcs pedig már a tudat fölé emelkedett.

Isten összes teremtménye közül egyedül az ember képes felismerni azonosságát Istennel. Ő az egyetlen teremtmény, aki fel van ruházva megkülönböztetéssel, értelemmel, józan ésszel és ítélőképességgel. Az értelem Isten legnagyobb ajándéka az ember számára. Fizikumát tekinte az ember gyenge lény.  Az ember gondolatai és cselekedetei függvényében fejlődik. Minden gondolata és minden cselekedete változtat rajta. Az ember maga - és csakis maga felelős mindenért, ami jó vagy rossz az életében. A tökéletességet és a szabadságot az önfejlődés hosszú folyamata során szívós törekvésével érheti el. Újra és újra megszületik, és a földi életek során megtanulja, hogyan érheti el a tökéletességet, s végül eggyé válik Istennel.

ISTEN ÉS EMBER

Az ember álruhába bújt Isten, aki tréfából veszi fel ezt az öltözéket, de gyorsan megfeledkezik valódi önazonosságáról. Vágyai lefelé húzzák, a helyes megkülönböztetés viszont felfelé emeli. A kiteljesedett ember Isten. A világba feledkezett Isten: ember. A kötelékekben vergődő Isten: ember. A kötelékeitől megszabadult ember: Isten. A megtévesztett, tudatlan ember:  világi. A tökéletes ember: Isten. Isten emberré lett. Az ember Istenné lesz újból. Isten és a vágyak: ember. Az ember vágyak nélkül: Isten.

Az igazság nem rajtad kívül, hanem benned van. Ott lakozik szíved mélyén. Te Isten igazsága, Isten alkotása és Isten akarata vagy. Nincs bilincsed, és szabad, örökké szabad vagy.  NITJA - MUKTA  ÁTMAN  (ÖRÖKKÉ SZABAD LÉLEK). "

TÖRJ KI A TEST BÖRTÖNÉBŐL , ÉS JÁRJ - KELJ SZABADON!

 (Részlet:Srí Szvámí Sivánanda: Utak a boldogsághoz c. könyvéből)