A Lélek éneke

Se értelem, se elme nem vagyok, se én, se gondolat,

Nem lehet látni, hallani, szagolni, s nem képesek kifejezni szavak:

Nem vagyok a fényben, a szélben, nem tartalmaz föld és az ég –

Megtestesült tudatosság és gyönyör vagyok, mely az üdvözültekben él.

Nincs nevem, nincs életem, nem járnak át az életszelek,

Testi hüvely nem zár magába, s nem alakítottak az elemek:

Nem beszélek, nincs testi hordozóm, nincs se kezem, se lábam –

Tiszta tudatosság és gyönyör vagyok, az üdv a felbomlásban.

Letettem gyűlöletet és szenvedélyt, vágyat és hamis tudást legyőztem;

Nincs bennem önérzet és hiúság, s irigységtől mentes a szívem:

Túl minden hiten, szabadságon, gazdagságon és vágyakon –

Tiszta tudatosság és gyönyör a lényem, s magamat üdvbe burkolom.

Az erény és bűn nem az örökségem, se a fájdalom, se az élvezet,

Szentírás, zarándokút, áldozat és imádkozás – ez mind nem belőlem ered:

Nem én vagyok az étel, sem az evés, s a táplálkozó sem én vagyok –

Tiszta tudatosság és gyönyör a lényem, kiben örök üdv ragyog.

Nincs bennem aggódás a haláltól, nem osztanak meg faji ellentétek,

Sohasem béklyózott születés, és szülő nem hívott még gyermekének:

Nincs rokonom, se barátom; se tanítvány, se mester nem vagyok –

Tiszta tudatosság és gyönyör a lényem, s az örök üdvbe olvadok.

Nem vagyok tudott, se tudás, se tudó, alaktalanság az alakom,

Benne lakozom az érzékekben, s azok mégsem az otthonom:

Kiegyensúlyozott, tiszta derűmben nem vagyok se kötött, se szabad –

Tiszta tudatosság és gyönyör vagyok, s belőlem örök üdv fakad.

-Sankarácsárja – Átma satkam