A Gangesz és a Jamuná folyók
A Srímad-Bhágavatam (5.17.1) a következő szavakkal dicsőíti a Gangeszt:
„Sukadév Goszvámi így szólt: Kedves királyom, az Úr Visnu, minden áldozat élvezője Vámanadévaként jelent meg Bali Mahárádzsa áldozati arénájában. Bal lába egyetlen lépésével elérte az univerzum végét, és nagy lábujjának körmével átlyukasztotta annak burkát. Ezen a lyukon az Okozati-óceán tiszta vize a Gangesz folyóként hatolt be az univerzumba. A Gangesz csodálatos rózsaszínű, mert vize az Úr lótuszlábát mossa, melyet piros por borít. Transzcendentális vizét megérintve minden élőlény azonnal megtisztíthatja elméjét az anyagi szennyeződésektől, ám a Gangesz ennek ellenére tiszta marad. Közvetlenül érinti az Úr lótuszlábát, mielőtt alászáll ebbe az univerzumba, ezért Visnupadínak is nevezik. Később más neveket is kapott, például Jáhnaví és Bhagírathi. Ezer korszak után a Gangesz vize leszállt Dhruvalokára, az univerzum legfelsőbb bolygólyára, ezért Dhruvalokát minden művelt bölcs és tudós Visnupadának hívja (‘ami az Úr Visnu lótuszlábán helyezkedik el’).”
A Gangesz vizét patita-pávaninak, minden bűnös élőlény felszabadítójának is nevezik, amely sohasem szennyeződik be, hiszen, ha valami Istennel kapcsolatban áll, az örökké tiszta marad. Sok bölcs – köztük Sankarácsárja is – írt imákat, melyek a Gangeszt dicsőítik. Srípád Sankarácsárja azt mondja, hogy ha az embernek van egy kis transzcendentális tudása a Bhagavad-gítá tanításai alapján, és iszik egy kevéske vizet a Gangeszból, akkor ennek hatására megszabadulhat Jamarádzsa, a halál urának büntetésétől.
A Jamunát és a Gangeszt tekintik India legszentebb folyóinak. A Jamuná Jamunótrinál ered a Himalájában, míg a Gangesz forrásvidéke Gangótri közelében van, ahol Bhagírathi folyónak nevezik. Amikor a Bhagírathi összefolyik az Alakanánda folyóval, akkor Gangesz lesz a neve. A Gangesz Allahabadban (Prajág) találkozik a Jamunával és a láthatatlan vagy föld alatt hömpölygő Szaraszvatíval.
Miközben a Gangesz a Bengáli-öböl felé tart, sok más fontos folyóval találkozik, például a Ghandakival, a Kosival, a Szonnal és a Karnalival. Körülbelül 450 km-rel a Bengáli-öböl előtt a Gangesz sok ágra szakad szét. A legszélesebb ága Bangladesen keresztül folyik, s egy másik ága dél felé tart Májápurán és Kalkuttán keresztül, mielőtt Szagarnál elérné a Bengáli-öblöt. A Gangesz partján számos szent hely van, például Gangotri, Haridvar, Kankhal, Prajág (Allahabad), Varanaszi, Májápura és Ganga Szagar, amelyeket zarándokok tömegei látogatnak minden évben.
A Gangesz története
A Szatya-jugában (az első világkorszak) Szagar király egy lóáldozatot végzett (Asvamédha jagja), hogy bizonyítsa hatalmát és kiválóságát. Indra, a félistenek vezetője félni kezdett a jagja eredményeitől – amely által a király még Indránál is nagyobb hatalomra tehetett szert -, s úgy döntött, hogy ellopja az áldozatra szánt lovat. Az állatot Kapiladéva ásramjánál hagyta, aki mély meditációban volt. Szagar király elküldte Szumati királynőtől született 60 000 fiát és Kesoni királynőtől született fiát, Aszamandzsaszt, hogy keressék meg a lovat. Amikor az ifjak megtalálták a lovat Kapiladév ásramjánál, azt hitték, hogy ő volt az, aki ellopta az állatot. Meg akarták büntetni Kapilát (aki valójában Isten inkarnációja volt) a neki tulajdonított lopásért. Amikor megzavarták a bölcs meditációját, Kapiladéva kinyitotta a szemét, s pillantásával hamuvá égette Szagar király fiait.
Aszamandzsasz azonban megmenekült, és visszatért, hogy elmesélje a történteket apjának, Szagar királynak. Hallva az eseményeket elküldte unokáját, Amsumánt is, hogy próbálja visszaszerezni az áldozati lovat. Kapiladéva végül visszaadta az áldozati lovat Amsumánnak, s elmondta neki, hogy azért égette el Szagar fiait, mert azok megzavarták a meditációját. Arról is beszélt, hogy a fiúkat még meg lehet menteni, ha Gangá istennő alászáll a Földre, s megfürdeti őket a vizében.
Szagar király ükunokája, Bhagíratha végül elégedetté tette Gangá anyát, s megkérte, hogy szálljon alá a Földre. Gangá anya azt mondta Bhagírathának, hogy a Föld számára túl nagy lenne az az erő, amellyel a Gangesz aláhullna a mennyekből, s ezért szüksége van valakire, aki felfogja és mérsékli a vadul hömpölygő folyó hatalmas árját. Bhagíratha elégedetté tette imádatával az Úr Sivát, aki beleegyezett, hogy fejével felfogja és lelassítsa a hatalmas erővel alázúduló folyót.
Bhagíratha király ekkor szekerén haladva elvezette a szent folyót Gangá Szagarig, a Bengáli-öbölig, ahol Kapiladéva meditált. Ott Gangá anya megfürdette a 60 000 fiú maradványait, akik ennek hatására életre keltek, s visszatértek eredeti helyzetükbe.
A szent folyó
A Gangesz (Gangá) India legszentebb folyója. Eredetét mennyei dicsőségre vezetik vissza. Az Úr Krisna a Gítában kijelenti: „A folyók között én vagyok a Gangesz.”
Egy hindu számára a Gangesz neve sajátos szentséggel bír. Minden hindu arra vágyik, hogy életében megmártózhasson a Gangesz vizében, és halálakor kaphasson egy cseppet belőle. A spirituális törekvők és a kolduló szerzetesek kunyhóikat a Gangesz partjára építik, hogy ott a vezeklők életét éljék, és gyakorolják a meditációt. Bhísma is a Gangesz dicsőségét magasztalta útmutatásában, melyet a Pándaváknak adott búcsúzóul, nyílágyán fekve.
A szatja-jugában minden hely szent volt. A tréta-jugában Puskarát tartották a legszentebb helynek. A dvápara-jugában Kuruksétrát tekintették a legszentebbnek. A kali-jugában e dicsőség a Gangeszé. A Dévi Bhágavata kijelenti. „Ha valaki akár több száz kilométer távolságból kiejti a Gangesz nevét, megszabadul bűneitől, és eléri az Úr Hari lakheylét.”
Szent fürdőzés
Zarándokok ezrei keresik fel minden évben Haridvárt és Risíkést, hogy megmártózzanak a folyó szent vizében. Gangesz Anya dicsőségébe vetett hitük határtalan. Hiszik, hogy ha a Gangesz szent vizébe belemerülnek, az elmossa minden bűnüket. És valóban megtisztulnak. Egyetlen mártózás a Gangeszben azonnali tisztulást hoz, efelől semmi kétség. Még a megrögzött ateisták és racionális gondolkodók is ellátogatnak Haridvárba, hogy tisztító fürdőt vegyenek a Gangeszben.
A vallásos hindu bárhol lép is a folyóba, legelőször megidézi a Gangeszt, átérzi jelenlétét a vízben, s csak ezután merül el benne. Ha a Gangesztől távoli helyen él, egész életében vágyik arra, hogy megpillanthassa Őt, s része legyen abban az áldásban, hogy szent vizében megfürödjék. Ha elég szerencsés, eljut a Gangeszhez, hazavisz magával egy kicsit a vízből, és gondosan őrzi egy edényben, hogy felhasználhassa megtisztuláshoz.
A néma tanító
A Gangesz a Himalájában, Gangótrinál ered. Útja során számos akadályt kell leküzdenie, de végül célhoz ér – beleömlik az óceánba. A szádhakáknak hasonlóképp nem szabad feladnia törekvését, még akkor sem, ha az akadályok útközben leküzdhetetlennek tűnnek. Amennyiben őszinte odaadással végzi jógagyakorlatait, az Úr kegyelméből minden nehézség és akadály elhárul előle, és eléri célját.
Forrás: Szvámí Sivánanda – Utak a Boldogsághoz , és internetes források
Hasonló tanításokat ide kattintva olvashatsz.
***
Várunk szeretettel az év minden napján a Neked való jógával:
- Jógatanfolyamok kezdőknek és haladóknak.
- Oktató képzések.
- Jógafilozófia az alapoktól a felsőfokig.
- Jógaterápia és ájurvéda.
- Jógaéletmód, elvonulások és jógatáborok.
„A Jóga gyakorlásával megnő az energiád, az életerőd, az élethosszod és az egészséged szintje.” – Szvámí Sivánanda
„Bárki jógázhat, nem számít, mennyi idős, milyen vallású, milyenek az anyagi és egyéb körülményei. Fiatal vagy öreg, beteg vagy egészséges – mindenkinek hasznára válhat ez az évezredes tudomány.” – Szvámí Visnu-dévánanda
Látogass el a FACEBOOK oldalunkra is, ahol folyamatos friss híreket és tanításokat olvashatsz a jógával kapcsolatban.
